Az az érdekes, hogy edzőket igazán csak a StarCraft scene termelt ki magának Dél-Koreában, de hát tudjuk, hogy az egy teljesen más világ, ha eSports-ról beszélünk. Azonban az mindenképpen meglepő dolog, hogy pont egy 1on1 jellegű játékban sikerült állandósítani az edzők státuszát egy-egy csapatnál. Igaz az is, hogy ezek az edzők korábban profi játékosok voltak, akiknél az inaktivitás azt jelenti csak, hogy innentől már visszavonulva szakkommentátorként vagy éppen edzőként keresik a kenyerüket.

Nincs ebben semmi furcsa, mivel nem csak a csapatjátékoknál működik az edzősködés, hiszen a teniszezőknek is van edzője, sokuknak ráadásul olyan, aki fele olyan sikeres nem volt fénykorában, mint a tanítvány most, sőt van, aki még csak a Top20-ba se volt sorolva, mégis ezek az edzők képesek Grand Slam döntős játékosokat kinevelni. De mondhatnánk példát a csapatsportok közül is, többek között az NFL említésével, ahol nem csak egy edzőről beszélünk, hanem többről, hiszen minden csapatrésznek megvan a saját trénere. Az NFL is olyan sport, ahol az edző az atyaúristen mastermind, aki eldönti, hogy mit kell az adott "körben" játszani, amit csak elvétve írnak felül az irányítók. És itt jön nekünk képbe a Counter-Strike, hiszen CS-s körökben is volt ilyen jellegű kezdeményezés a Team 3D csapatánál, az más kérdés, hogy nem igen sokan tudtak róla.

Chris „Bootman” Boutté, a GotFrag egykori munkatársa már 4-5 éve is írogatott taktikai elemekkel és körökkel foglalkozó cikkeket kezdő és középerős játékosoknak, amit később a meccselemzések követtek. A Team 3D vezetősége úgy döntött 2005-ben, hogy le kéne szerződtetni ezt a Bootman-t a CS csapat edzőjének. Ez a húzás elég nagy felháborodást váltott ki a közösségben, mert Bootman nem, hogy még CPL-t nem nyert, de még csak a CAL-I ligában sem indult, tehát nem volt benne soha a 100 legjobb észak-amerikai játékos között és ő akarta megmondani a okosságot egy Team 3D-nek. Felmerült tehát sokakban a kérdés, hogy mit tud egy ilyen ember nyújtani egy CPL győztes csapatnak? Nem sokat, legalábbis úgy látszott elsőre…

Bootman és a Team 3D közös munkája ugyanis hamar zsákutcába futott, hiszen a játékosoknak semmi kedvük nem volt egy komolyabb edzéstervhez és rendszerezett gyakorláshoz, ráadásul az építőjellegűnek szánt kritikákat se nagyon fogadták mosolyogva, mert úgy gondolták, hogy egy középerős játékos akarja őket kioktatni, ráadásul eddig is ott voltak az élmezőnyben az ő életmódtanácsai nélkül is. A vezetőség számára természetesen elsősorban a játékosok igényei voltak a fontosak, így hamar megváltak Bootman-től, aki visszatért a cikkíráshoz és korábbi célcsoportjához, a középerős, feltörekvő játékosokhoz, így sosem derült igazán, hogy mennyire tudott volna hasznos lenni egy Team 3D kaliberű csapatnál.

Azóta is lehetne példákat hozni az edzősködésre, hiszen van nekünk egy Jason Lake-ünk, aki még a compLexity fénykorában egy meghatározó eleme volt az amerikai csapat sikereinek. Jason bácsi leginkább azzal tűnt ki, hogy éjjel-nappal pátyolgatta a játékosokat, vagy éppen leüvöltötte fRoD fejét, ha 1x mellé mert lőni sniperrel. Kívülről csak egy nyakkendős elmebeteg volt a legtöbb néző számára, de tény, hogy ez a fajta motiváció és felpörgetés akkor sokat tett ahhoz hozzá, hogy a compLexity a világ egyik legjobb csapata legyen.

Ma is megvannak ezek a motiváló-emberek a legjobb CS csapatok mögött. Ilyen a fnatic-ban Sam, az SK Gaming-ben budak, vagy az mTw-ben guddo, akik valóban ott állnak a csapat mögött, és vállon veregetik, aki legalább egy triplát lőtt, de nem szólnak bele a játékba, szóval leginkább olyanok, mintha egy idegenvezetőt, egy hostesst és valami közeli havert kereszteznénk, tehát intézi nekik a szállást és az alkoholellátmányt egy-egy külföldi kiruccanáskor.

Persze vannak próbálkozások arra, hogy valaki amolyan edzőként komolyabban is belenyúljon a játékba. Erre egy remek elrettentő példa KIKOOOO utóbbi 1 éves munkássága, aki egy ütőképes Made in Brazil-t volt képes kivarázsolni az élmezőnyből, és létrehozni egy helyi konkurens klánt is a Firegamers képében, ráadásul ő ellentétben Bootman-nel még sikeres játékos is volt a maga idejében, aztán mégis több kárt csinált a braziloknál, mint amerikai barátunk a 3D-nél (bár az is lehet, hogy neki csak nem hagytak rá elég időt).

 

Ellenben ott van a Virtus.pro örökös 6. tagja groove, aki az elsők között volt a nemzetközi sceneben, aki jó pénzért edzéseket tartott csapatoknak. Az öreg Konstantin Pikiner, azonban közel sem volt eredménytelen, hiszen az ő keze munkájának köszönhető az, hogy a k23-at ma már egy erős középmezőnybe sorolhatjuk, akiket meg is hívtak az eStars Seoul 2009-re, olyan csapatok mellett, mint a fnatic, az SK, az mTw vagy a WeMade FOX. Az tehát nyilvánvaló, hogy évek óta már csak azok mernek a kispadról vagy amögül beleszólni egy-egy csapat játékába és felkészülésébe, akik korábban már letettek valamit az asztalra, és meg van az irányukba az együttműködéshez nélkülözhetetlen tisztelet a csapat részéről.

Egyesek joggal gondolhatják úgy, hogy ennyire felesleges komolyan venni a CS-t, hogy egy edző ossza be 5 ember edzéstervét, aki még csak nem is játszik, ráadásul ezeken az ős pályákon már újat se tud mutatni taktikailag. Ellenvélemény azonban, hogy egy jó és tehetséges vezető mindig jó, ha van a csapatnál, főleg ha nem csak arra képes, hogy szállást foglaljon, hanem adott esetben képes javítani a motiváltságon és az összhangon is. Na jó, de hogyan?

Mikor korábban felbukkant Bootman a Team 3D csapatánál, elsődleges feladata nem az volt, hogy motiválja a játékosokat, mert ezt a fent említett „hostessek” is képesek megtenni, hanem a sokak által megkérdőjelezett szakértői szemével próbálta meg megtalálni a csapat játékában a hibákat, és adott esetben kijavítani azokat. Itt arra kell gondolni, hogy egy-egy LAN után átnézte a demókat, kielemezte a mérkőzést, és keresett valami sémát arra, hogy min ment el a verseny vagy az adott meccs. Valaki gyenge formában volt? Az ellenfél játszott túl jól? Rossz tempóban forogtak a játékosok? Rossz döntéseket hozott az irányító? Volt valaki a csapatban, aki nem csinálta meg az utasításokat?

Egy ilyen külső szemlélő nagyon sokat dobhat egy csapat játékán, ráadásul a játékosokat is tehermentesíti attól, hogy egymást kelljen hibáztatniuk a vereségért, és megkíméli őket az itthon is roppant népszerű „ki volt a LAN legjobbja” nevű egotrip játéktól. Persze mindezt csak akkor, ha érti a dolgát, ehhez viszont fontos egy jól megalapozott együttműködés is, azaz, hogy a játékosok hallgassanak és megbízzanak az edzőjükben. A mai élmezőny azonban már annyi rutint halmozott fel, hogy nem nagyon lehet találni egy 10 éves játék történetében olyan embert, aki már nem játszik, de többet ért el, mint a mostani prok, ráadásul még újat is tudna nekik mondani.

Ha a mostani játékosok „kiöregednek” visszatérnek-e majd edzőként, hogy profit faragjanak a fiatal sztárjelöltekből? Van-e annyi év egy eSport játékban, hogy ez megtörténhessen? A középerős csapatok miért nem élnek azzal a lehetőséggel, hogy egy-egy ex-profi játékost felfogadjanak edzőnek? Mennyire szükségszerű az egy jó edzőnél, hogy maga is profi játékos múlttal rendelkezzen (mert például a legtöbb sportágban nem feltétlenül a legjobb játékosokból lesznek a legjobb edzők)? Mennyire életképes elképzelés ez egy non-profit alapon működő sceneben, mint például a miénk, ahol nincsenek fizetett csapatok és játékosok?